MISSZIÓ

Isten szeretet

• 

Túrmezei Erzsébet: 
Kő az úton

Gondolod, kerül életed útjába
egyetlen gátoló kő is hiába?
Lehet otromba, lehet kicsike,
hidd el, ahol van, ott kell lennie.
De nem azért, hogy visszatartson téged
se, hogy lohassza kedved, merészséged.
Jóságos kéz utadba azért tette,
hogy te megállj mellette,
nézd meg a követ, aztán kezdj el
beszélni róla Isteneddel.
Őt kérdezd meg, milyen üzenetet
küld azzal az akadállyal neked.
S ha lelked Istennel találkozott,
utadba minden kő áldást hozott.

                                                                                      Túrmezei Erzsébet:  

                                                                                       Lábnyomok

Álmomban Mesteremmel 
tengerparton jártam, s az életem
nyomai rajzolódtak ki mögöttünk:
két pár lábnyom, a parti homokon, 
ahogy ő mondta, ott járt énvelem.

De ahogy az út végén visszanéztem,
itt-amott csak egy pár láb nyoma
látszott, éppen ahol az életem
próbás, nehéz volt, sorsom mostoha.

Riadt kérdéssel fordultam az Úrhoz:
" Amikor életem kezedbe tettem, 
s követődnek szegődtem Mesterem,
azt ígérted, soha nem hagysz el engem,
minden nap ott leszel velem.
S, most visszanézve, a legnehezebb
 úton, legkínosabb napokon át,
mégsem látom szent lábad nyomát!
Csak egy pár láb nyoma 
látszik ott az ösvényen.
Elhagytál a legnagyobb ínységben? "

Az Úr kézenfogott, s szemembe nézett:
" Gyermekem, sose hagytalak el téged!
Azokon a nehéz napokon át
azért látod csak egy pár láb nyomát,
Mert a legsúlyosabb próbák alatt
Téged vállamon hordoztalak! "

 

.

Túrmezei Erzsébet: 
Nem mondott fel nekem!

Szolgálatára angyalok sietnek.
Parancsol viharoknak és szeleknek.
Megérteni, felfogni nem lehet,
hogy meglátott, parányi porszemet,
s szolgálatába vett.
Szívemben újjongva dalol a hála,
Kerek világon nincs jobb gazda nála!
Mikor szolgálatába fogadott,
mert nem csak munkát, drága feladatot,
erőt is Ő adott.
Szentlelkét adta: segítsen, vezessen.
Sürgessen: soha ne időzzek resten.
Tekintete rajtam volt szüntelen.
Mindenre elég volt a kegyelem.
Ő maga járt velem.
Talált volna annyi hůségesebbet,
Parancsainak engedelmesebbet,
Csuda irgalmát áldja énekem,
hogy szolgálhattam hosszú éveken,
s nem mondott fel nekem.
Pedig megtehette volna!
S én szegény, gyenge, engedetlen szolga
türelmét, irgalmát dícsérhetem ...
mert ezután sem mond fel ... sohasem!
Övé az életem!

 

Siklós József

   „Új nyelveken szólnak”

Nyolcvanhat éves,
S új nyelveket tanul.
Anyanyelvén –
de ajkán mégis új:
 
„Köszönöm – örülök – adok,
Elégedett és hálás vagyok...”
 
Nem mondta férjének, gyermekének,
embernek, Istennek sem mondta,
így teltek fölötte az évek,
békétlen volt, önző, mogorva...
 
S figyelni kezdett az Igére,
körülölelte sok imádság,
és fölfedezte, mit jelent a
gyöngéd szeretet, megbocsátás.
 
Vélnéd: már ilyen idős korban
újat tanulni úgyis késő?
- Nikodémus is vén korában
hallott az újjászületésről...
 
Nyolcvanhat éves
s új szavakat tanul.
„Vén korban zöldellők lesznek,
hirdetvén: Jóságos az Úr!”

 

 

Túrmezei Erzsébet

A KÖNYVEK KÖNYVÉNEK CSODÁLATA 

Legyőzhetetlen!
Égi dimenziók, örök arányok
Isten diktálta, ember-írta Könyve!
Küzdünk ellened porszemek, parányok...
taposunk vérbe, sárba, könnybe,
és nem bírunk veled.
Te élsz korok felett és föld felett.

Tavaszból őszbe fordul a világ.
Lombjuk hullatják óriási fák.
Az emberiség évezredes tölgye
lassan libegve ejteget a földre
életeket és népeket.
te élsz népek felett és lét felett.

Kezembe veszlek,
és álmélkodva csuda-áhítat
száll a szívemre.
Így olvasta fakó irásidat
Ágoston egyszer... így a reformátor...
S hol egy ezüstszem századok porából? 

Eleven-új vagy, s diadalmas-frissen
Szólsz a szívemhez, mintha énnekem
Íratott volna mai nap az Isten.
Úgy változunk mi emberek.
Az apák mások és a fiak mások.
Ma nagyok vagyunk, holnap porszemek,
ma törpe senkik, holnap óriások.
Azt hisszük, még a kelő napba nézünk,
De orvul, észrevétlen este lett.
Te élsz múlás és változás felett.

Hol, aki téged legyőzött,
tér, idő, ember - akárki?...
Hát azok ezreit,
lehet-e megszámlálni, belátni,
akiken te vettél diadalt? 
Legyőzött lelkemen
győztesen Te zendíted ezt a dalt.
A Te győzelmed a békém.
A Te diadalod az életem.
Kezembe veszlek hívő áhítattal,
s hatalmad hirdetem.

Te élsz korok felett és föld felett
Te élsz népek felett és lét felett.
Mindenre, amit kérdezve kerestem,
Te győzhetetlen,
Te vagy a diadalmas felelet.

 

Mécs László: AZ ISTENNEK NINCS ÁRNYÉKA
(Sík Sándornak)

A Sátánnak nagy az árnyéka:
fél-földgolyónyi néha-néha,
oly tarka mint a páva farka,
oly babonázó mint a bűn,
hosszú mint a történelem,
és édes mint a szerelem,
és hűvös mint a pénzek érce,
és hűvös mint a vágy lidérce,
oly gyönyörű mint a gyönyör,
cél-bomlasztó mint a csömör,
itt nem kell folyton hősnek lenni,
lehet pihenni, inni, enni.

Én voltam ott, aludtam ott,
de hallottam a szólamot,
s a trombitától megütötten
az Isten oldalára szöktem.

Az Isten jár a földtekén,
körötte fény, fölötte fény,
szeretet, jóság, szent erény:
mind tiszta, tiszta, tiszta fény:
brutális és bőr-fájdító,
kínzókamra, test-szárító,
járok a puszta közepén,
ezerszer átnyilaz a fény,
s a puszta fáj és fáj a táj,
és fáj a szem és fáj a száj,
a test miatt, a rest miatt,
a tisztátalan test miatt.
Fáj mindenem, csapzott a tincsem,
s az Istennek árnyéka nincsen!

Itt nem lehet pihenni, enni,
itt nem lehet csak hősnek lenni:
izzadni, aszni, tűrni, menni.
(Vagy a Sátán szép árnyékába
szökdösni mint ezernyi kába,
az angyal trombitál utánuk,
de mindörökre mindhiába...)
Itt nem lehet csak hősnek lenni,
a hernyó-sorsot végigenni,
a gond gubóját átnyiszálni,
s mint fény-pillangó égbe szállni.

.

.

Sík Sándor:     

Véreső esik

Szomorú, lefosztott oltár felett 
Fekete fátyolos nagy feszület. 
Vérzik, vérzik a Krisztus!

 

Idenéz megtört két szeme rám. 
- Templom ez itt? Vagy a Golgota tán? 
Vérzik, vérzik a Krisztus!

 

Hol van az oltár, a gyertyák, képek? 
Hol zokogott a sirató ének? 
Vérzik, vérzik a Krisztus!

 

Római, nép, lator, merre maradt? 
Egyedül, magam a kereszt alatt! 
Vérzik, vérzik a Krisztus!

 

Nincsen a földnek több embere tán? 
Egymagamért függ teste a fán? 
Vérzik, vérzik a Krisztus!

 

Nincs már több bűnös a föld kerekén? 
Fölfeszítője, gyilkosa - én? 
Vérzik, vérzik a Krisztus!

 

Kiáltva mered rám öt néma seb, 
Bíbornál bíborabb, tűznél tüzesebb. 
Vérzik, vérzik a Krisztus!

 

Vérzik, vérzik! Csurog a vére 
Asszú szívemnek szikkadt földjére. 
Vérzik, vérzik a Krisztus!

 

És rám néz! Rám néz! Irgalmas egek! 
Jaj, hova fussak, hova legyek. 
Vérzik, vérzik a Krisztus!

 

Csak sírok, sírok. Csak susog ajkam: 
Jézus, Jézus, könyörülj rajtam! 
Vérzik, vérzik a Krisztus!

 

Lábadnál magamat arcra vetem. 
Szeretlek, szeretlek, Szerelmesem! 
Vérzik, vérzik a Krisztus!

 

Rám csurog harmatoz, omlik a véred, 
A tüzes újság, a bíboros élet! 
Vérzik, vérzik a Krisztus! 

 

 LEHETETLEN 
(Bódás János) 

Te azt mondod, hogy lehetetlen 
És leereszted a kezed, 
Csüggedt-fásultan belenyugszol: 
Ha nem lehet, hát nem lehet! 

Te azt mondod, hogy lehetetlen 
S befagy az ajkad, a szíved, 
Már alig mersz, s kihal belőled 
Minden nagy, hősi lendület. 
  
S miattad dúlhat itt a gazság, 
Fertőzhet a bűn, a kapzsiság, 
Hagyod, hadd rohanjon vesztébe 
Dühödt őrültként a világ. 

Hát mit tehetnék? Nincs hatalmam; 
Se szó, se vér, se könny, se jaj, 
Se ész, se fegyver nem segít már, 
Se ezer nábob, se arany... 

Legyen mi lesz... ha ég az erdő, 
Ki oltja el, s mit ér a gát, 
Ha a tenger kilép medréből, 
S őrültként dobálja magát? 

Lehetetlen, - hát lehetetlen! 
Méreggel, átokkal teli 
A világ, - szenny, láz, kelevény már! 
Lehetetlen megmenteni. 

Így szólsz, mert hitvány, nyavalyás vagy, 
S tapló van melleden belül. 
És nem tudod, hogy a hívőnek 
A lehetetlen sikerül! 

Szavára forrás kél a pusztán, 
A néma szól. a béna megy, 
Manna hull, a hegyre hág a tenger, 
Vagy a tengerbe lép a hegy! 

Szeretet lesz a gyűlöletből, 
A büszke megalázkodik, 
A kapzsi ingét odaadja 
S a káromló imádkozik! 

Vizen játhatsz, tüzön mehetsz át, 
Ha hiszel! - s mindez nem mese, 
Példák beszélnek, nézd, körülvesz 
A "bizonyságok fellege"! 

Higgy, és minden lehet! Ne ejtsd 
Le csüggedt-fáradtan fejed, 
Lehet béke, lehet bocsánat, 
Új élet, jóság, szeretet... 

Erő, fegyver, ész, pénz, ravaszság, 
Könyörgés, - semmi nem segít: 
De megmentheti a világot 
A legnagyobb erő: A HIT! 

...

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.